Névadónk MAGYARY ZOLTÁN

„A közigazgatás a közönségért van, - ebben mindenki egyetért. Hogy azonban a közigazgatás a közönség számára mindazt nyújtja-e, amiért van, ebben a tekintetben a vélemény nem ilyen egyöntetű.”     Magyary Zoltán

MAGYARY ZOLTÁN

(Tata, 1888 - Héreg, 1945)

 Katonatiszt családban született (1888. június 10.), így kevés időt töltött szülővárosában, középiskolai tanulmányait követően államtudományi (1910), majd jogtudományi doktorátust szerzett. Több nyelven beszélt, folyamatosan bővítette ismereteit itthon és a külföldi tanulmányutak alkalmával.

 Munkásságának főbb állomásai:

- 1910-1930 - Vallás és Közoktatási Minisztérium munkatársa, Klebelsberg minisztersége idején vezető beosztásokban dolgozott,

- 1930 - A Pázmány Péter Tudományegyetem Közjogi és Közigazgatásjog Tanszékének vezetője, majd nyilvános rendes tanárrá nevezik ki,

- 1931- Közigazgatási kormánybiztosi megbízatás, Magyar Közigazgatási Intézet megalapítása, amelyet igazgatóként vezet,

- 1936-1938 - A Tatai Járás tudományos vizsgálata,

- 1937/38-as tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem dékánja.

 Tudományos tevékenységének fontos mutatója számtalan publikációja, amelyek közül a legfontosabb szakmai összefoglalók, a következők:

- A magyar tudománypolitika alapvetése, Bp. 1927.

- A magyar tudományos nagyüzem megszervezése, Pécs, 1931.

- A magyar közigazgatás tükre, Bp. 1932.

- A közigazgatás és az emberek, Bp. 1939. (Kiss Istvánnal közösen.)

- Magyar közigazgatás, Bp. 1942.

A háború elől menekülve 1944-ben Tatára költöztek, majd Héregen az erdészházban bújtak meg a front közeledtével. A háborús harcokat kísérő kegyetlenkedés elől az  önkéntes halált választották feleségével – Techert Margittal – együtt 1945. március 24-én. Tatán a Környei úti temetőben alusszák örök álmukat.

A közigazgatás és az emberek c. vizsgálat és felmérést követően követően számos gyakorlati kezdeményezés fűződik nevéhez, amely a „város és vidéke” fejlesztését, fejlődését szolgálja. A volt Tata és Tóváros fejlődés érdekében írta meg a “Mi lesz Tatatóvárosból? c. röpiratát, és 1938-ban megtörtént a két település egyesítés, hogy néhány példával bizonyítsuk megűllapításunkat. De ennek egyik jelentős eleme volt a népfőiskolai képzés elindítása (1940), ahol a megye számos településéről vettek részt fiatalok, hogy korszerű ismeretekkel gazdagodjanak, hogy „jó polgárként” átgondolják a tennivalókat saját településük fejlesztése érdekében is.

  A városban Magyary nevét viseli a Művelődési Ház, a népfőiskola emléktáblával jelölte meg szülőházát (Bercsényi u. 3.)  1996-ban, munkásságának állított emléket születésének 100. évfordulója alkalmából a volt Tóvárosi Községháza (Ady E. u.) falán Tata Barátainak Köre.

A népfőiskola kezdeményezte, hogy Héreg községben (K-E megye) alakítsunk ki emlékhelyet, ahol életük  feleségével – Techert Margittal együtt – lezárult. Az emlékhely a helyi és a tatai önkormányzat támogatásával 2003-ban elkészült, a felállított emlékoszlopot Gengeliczky László tatabányai faműves készítette.

Magyary Zoltán professzor 2003-ban posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.

A Tatai Helytörténeti Egyesület szervezésében 2004-től szobor is őrzi Magyary Zoltán emlékét az Öreg-tó partján, a Cifra malom mellett. Alkotója Balás Eszter szobrászművész (Budapest).

  Magyary Zoltánnak állít emléket Bereményi Géza Tanítványok (1985) c. filmje is.